Filozófia és módszertan

A designkommunikáció – védjegyoltalom alatt álló – tervezői/alkotói szemlélet, filozófia és módszer (teória és praxis), amely a következőképpen értendő:

Designkommunikáció = fejlesztésbe (fejlődésbe) integrált kommunikáció.

A design; tervezőművészet, kreatív tervezés, alkotói magatartás. Ehhez társul a kommunikáció; a tervezői, alkotói, kreatív kapcsolatteremtés, úgy az önreflexió (belső párbeszéd), mint az interhumánus fenomén szintjén. Így tehát a designkommunikáció egy olyan kapcsolatteremtési szemléletet képvisel, amely HÍD- ként jelenik meg a különböző diszciplínák és diskurzusok, a társadalom és a gazdaság jelenségei között. Interdiszciplináris és interprofesszionális módszerével valós idejű kapcsolatot lehet teremteni oktatás, kutatás és vállalkozás között.

A tervezés, az alkotás és az ebből fakadó kapcsolatteremtési szándék az emberi faj egyik legfontosabb adottsága, lehetősége, kötelessége és egyben felelőssége – figyelembe véve a társadalmi állandó(k) és változó(k) kölcsönhatását. Az alkotói, tervezői kapcsolatteremtési képességünk fajunk létezése óta determinálja integrált és differenciált, azaz komplex emberi gondolkodásunkat, amely a minimum és maximum szabályokat figyelembe véve – a felismerés / megismerés fenomenológiájában – egy holisztikus viszonyrendszerben fogalmazódik meg; ezzel segítve a tervezői, alkotói optimum megtalálását.

anyag–anyagtalan viszonya

túlélés–fennmaradás - fejlődés viszonya

állandó–változó(k) viszonya

A designgondolkodás (design thinking) jellegű társadalmi manifesztációhoz képest a designkommunikáció kilép a tervezői gondolkodás kereteiből, melynek proaktív módszertana és szemlélete a Csíkszentmihályi-féle áramlat (flow- élmény) a Viktor E. Frankl-féle értelemközpontú egzisztenciaanalízis és a szókratészi párbeszéd bölcseletére épít.

Konklúzió: Az állandó és változók együtthatója az alkotás; a kreativitás pedig a túlélési ösztön emberi manifesztációja.

A tervezői szelídítés - AZ EMBER egyik fontos képessége, lehetősége és felelőssége a tervezett mesterséges környezet szelídítése.
A természetes és a társas környezetünk mellett a tervezett és épített környezetünkkel is élő és meghatározó kapcsolatban vagyunk, alakítja és meghatározza a személyiségünket, identitásunkat, az életminőségünket.
A szelídítés, mint tervezői szemlélet azt jelenti: célunk mélyen megismerni, megérteni,(építeni) a minket körülvevő világot, hogy képesek vagyunk őszintén, nyitottan kommunikálni és együttműködni, egyenrangú partnerként tekintve a mindennemű környezetünkre és felelősséget vállalni a tetteinkért és azok következményeiért. A terveink ezen értékrend mentén jönnek létre.
Tervezői, építészeti szemmel a környezet alakítását lehet idomítási folyamatnak is tekinteni, aminek a lényege a magunkhoz formálás, a terület birtokbavétele és a kontroll miatt érzett elégedettség, de lehet szelidítési folyamatnak is tekinteni, ami pedig a kölcsönös alakulásra és felelősségteljes kapcsolatra helyezi a hangsúlyt. Idomítóként magunkat helyezzük középpontba, szelidítőként pedig a megértést és a kapcsolatot a másik élőlénnyel, tárggyal, térrel.

Fontosnak tartjuk, hogy olyan szemlélettel tervezzünk, ami az objektív jó elérését célozza.

objektív jó = a saját érdekem, hogy a mások érdekeit is figyelembe vegyem

szubjektív jó = a saját érdekem, hogy a mások érdekeit ne vegyem figyelembe